Háát, nagyon örülök most. *__*
Elmentem Hubival sétálni, igaz akkor nagyon bolond volt, nem figyelt rám egyáltalán. Elmentünk a mező fele, ott is gyakoroltuk a fordulást, áll, meg ugye hogy üljön le. Az elején amikor kértem tőle hogy üljön le akkor még a combját is befeszítette, hogy ne tudjam neki lenyomni a fenekét, de a vége fele szinte már nem is kellett neki nyomni. :D Utána hazaértünk, itthon is gyakoroltunk, és még itthon se volt hajlandó leülni... Nagyon felidegesítettem magam, egy kicsit komolyabb is voltam vele, a hangom is más volt, de legalább mert kezdte érteni hogy mit is akarok. Utána eszembe jutott hogy oldalas volt ma az ebéd és maradt csont. Hát bementem érte, jó cafatos volt. Arra bepörgött Hubi, le is vettem róla a pórázt. Szépen leült, szépen a szemembe nézett. Utána kinyitottam résnyire a kaput és próbáltam Hubi figyelmét elterelni a csonttal. Sikerült is. :D Amikor már tárig nyitva volt a kapu akkor kihívtam a járdára. Kezdett elkalandozni, bár azért félszemmel figyelt rám is - illetve a csontra. Majd elmentem vele az árokhoz , volt egy kis padka oda leültem. Hubinak mutattam a csontot és a szájához nyomtam. Bekapni bekapta, de elkezdett mindig ásítani(nem az az igazi ásítás volt, csak a megadom magam ásítás :D). Utána leszedtem neki a cafatot, és megette. *-* Rettenetesen elkezdtem örülni, mondtam is hogy egy történelmi pillanatnak voltam a részese. xD :D Nagyon örültem, sőt még most is. :) Utána hogy ne csak úgy kapja a cafatokat elkezdtem neki mondani hogy fel, rá és megcsinálta. Igaz elkezdtek ugatni a kutyák, akkor egy kicsit el is kalandozott. Utána bementünk, szépen jött mellettem. Amikor a kapuhoz értem bedobtam a csontot, Ő meg utána rohant. :D Huh, még mindig nagyon örülök. ^^ ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése