
Bennem volt már megint az az érzés hogy Hubi félni fog... (Jó lenne pedig kiverni a fejemből, mert tényleg az egész félelme csakis miattam van. Ha én nem stresszelek rá, akkor ő se. Ilyen egyszerű :) ) De szerencsére hamar elfelejtettem ezt a gondolatot! Arra számítottam hogy mihelyst beérünk a városba és találkozunk a másik két ebzettel megszűnök Hubinak létezni, megy a saját feje után és nem figyel. Viszont nem így volt! Igaz, a táp és a jutifalat nem kellett neki, de csodaszépen figyelt rám :)
A park fele menet elengedtem mert bíztam benne, hogy nem fog a kerítésen túli kutyákhoz odamenni és megáll ha kérem tőle. Szuperügyes volt, ezért élvezhette hogy nincs rajta póráz és mehet össze-vissza :D
Ahogy a ligetbe értünk nem tudtuk hirtelen menjünk-e tovább, üljünk le, merre hogy menjünk :D Mintha olyan sokfele mehetnénk ebbe a "hatalmas" városba xD Így kis gondolkozás után és mi közbe néztük a sportpályán labdát rugdosó kisgyerekeket végre megszületett a döntés: maradunk egy jó ideig a ligetbe. Persze nagyon vizes volt a fű ezért szegény Pletyka csurom víz volt, de Rockyt és Hubit nem túlságosan érdekelte a dolog. Sikerült Sacit is rábeszélnem hogy engedje el a kutyákat, úgy se mennek el mivel Pletyka egyfolytában Hubi nyakába volt, Rocky meg nem szokott csak úgy elfutkározni, csak a fákat jelölte körbe vagy tízszer :D
Nagyon jól volt a ligetben eltöltött idő, a 2 turbókutya egész végig rohangáltak, Rocky meg szaglászott erre-arra :) Viszont utána elindultunk a parkba, mivel egy öreg néni nagyon idegesítően bámult minket és a kutyák mindig a bozótosba mentek volna, valamit éreztek és már meguntuk hogy folyton üvöltözni kell utánuk...

Sok-sok képet csináltunk, a kutyák nagyon szépen fel voltak oldódva aminek én kifejezetten örültem :) Maradtunk volna még akár estig is, de mivel már dél jócskán elmúlt és nem ebédeltünk még hazaindultunk. Szuper csodálatos volt a vasárnapi sétánk, a szünetben még mindenképpen ismétlünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése