Zsófival és nővérem barátjával mentünk el a szomszéd városba az orvoshoz, kb 10 perc alatt ott is voltunk. Nem kellett sok idő Hubinak beadták az altatót. Nem igazán akart elaludni, nagyon küzdött. Egyszer csak görcs rohamot kapott, hát nem kell szerintem mondani..nagyon megijedtem. Mondta az orvos hogy ilyen sokszor előfordul kutyáknál, semmi gond. Pár másodperc múlva abba is hagyta majd megint kezdte. Akkor már gondolkoztunk hogy vajon miért... Nem sokkal később már a műtőasztalon volt, én inkább kimentem, nem néztem meg ahogy felvágják. Hallottam egyszer hogy vonyít, és mint kiderült allergiás arra az altatóra amit kapott így nem aludt el teljesen(és ezért voltak a rohamai is). Kb. 15 perc volt az egész műtét, hamarabb is jöttek volna csak mivel közbe-közbe is voltak rohamai egyszer a varrása elkezdett vérezni így újra kellett varrni. Amikor hazaértünk a tervezett helyére lefektettük, figyeltünk hogy a nyelve kint legyen(ne hogy visszanyelje) és hogy ne legyen száraz se. 6 óra-fél 7 fele már kezdte emelgetni a fejét, kisebb nagyobb sikerrel. Igazából még nem volt nagyon magánál tartani kellett hogy tudjon feküdni, de ez ilyenkor normális. 8 óra-fél 9 fele már ivott magától, és járkált is. Persze ekkor is vigyáztunk rá, ment össze-vissza mint egy részeg. :D Egyszer hányt, savas lé jött ki belőle. Mivel egész nap nem evett, ezért ez is érthető, nem aggódtunk. Amikor elaludt én is mentem aludni, anyukám vigyázott rá odalent.
Másnap reggel már stabilabban ült, feküdt és járkált. Ivott is, de enni nem akart így libatömős verzióban etettük. Mondanom sem kell, vérig sértettük ezzel. Még aznap reggel elkezdett neki vérezni a sebe, betadine oldattal leápoltuk és azzal se volt már semmi gond.
Ahogy hazaértem az iskolából meg etettük, azután kb 2 óra hosszára el is aludt. Közbe voltunk kint napozni is a teraszon, ott is hamar elaludt, egy kis fésüléssel egybekötve.
Csináltam egy videót is ahogy alszik, a száját meg az egyik lábát mozgatta, nagyon vicces volt. :D Minden esetre ez a nap is eltelt elég hamar... Következett a péntek. Előző este az asztalnál aludt el, hát ott is kelt.
Szintén jött az etetés, még mindig nem evett magától. Itt viszont már egyre szebben ment, nem dőlt ide meg oda, szólt ha pisilnie kellett szóval tényleg nem volt már vele gond, csak az hogy nem akart enni... Ahogy hazaértem a suliból megint Hubiztam egy sort. Szereti magát nagyon tettetni, így teszteltem hogy most tényleg van-e valami baja vagy játssza az agyát. Mint kiderült ha sétáról van szó, semmi baja! Szépen figyelt rám, nyugodt volt. Egy kerítésen belüli kutyára morgott, de hamar leállította magát. A közeli bolt parkolójában is ügyesen viselkedett, pedig ott mindig össze-vissza megy. Amikor már majdnem haza értünk megálltam vele. Meg se mozdult, én meg mintha nézelődtem volna, forogtam. Akkor se mozdult. Szóltam neki, másodjára felnézett rám a szemembe. Hát nagyon örültem neki, ilyet még tényleg soha sem csinált. Ugató kutyák mellett jöttünk, egy morgás se volt, aminek szintén örültem. :) A szomszédba volt egy macska, csak úgy tudni illik amikor meglát egy macskát odarohan a kerítéshez és ugat meg rohan össze-vissza, erre fel most csak odasétált, a macska kiugrott a kerítésen és Hubi ment is tovább, le se tojta. :D Este már valamennyire többet evett magától, nyalogatta a kanalat is amivel etetem. Már a kazánházba aludt, reggel anyu kiengedte és napozott egy sort. Zsófival beszéltem hogy továbbra se hajlandó enni, azt mondta reggel ne kapjon csak este. De éhes volt a bele, így magától evett! Fuuh, ismét nagyon örültem. :D A tápot ugyan még kiköpködte, de azt is megette később. Most Hérával játszik, ugatja, nyalogatja. Tény hogy idő kell neki mire kiürül a tesztoszteron a szervezetéből.
Nagyjából ennyi erről a 3 napról, majd lehet hozok még képeket. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése