Szuperjó séta

Vasárnap elmentünk sétálni Sacival, Rockyval és Pletykával a tacsival :) Úgy lett volna hogy délután megyünk, de mivel szép idő volt már délelőtt is ezért olyan 11 óra fele már ott is voltunk a "találka helyünkön" :D A három kutya nagyon örült egymásnak, csóváltak ezerrel és semmi morgolódás nem volt, aminek nagyon örültem :) Rockyka célegyenesen ment a legelső fát megjelölni, új szokása hogy pisilés után a hátsó lábaival kapar. Hát sikeresen fejbe rúgta Hubit, elsőnek nem izgatta de amikor másodjára találkozott az orra Rocky lábával odamordult neki. Persze egyből rászóltam és szégyellte is magát rendesen. Majd ő is megjelölte a fát és indultunk a ligetbe :D

Bennem volt már megint az az érzés hogy Hubi félni fog... (Jó lenne pedig kiverni a fejemből, mert tényleg az egész félelme csakis miattam van. Ha én nem stresszelek rá, akkor ő se. Ilyen egyszerű :) ) De szerencsére hamar elfelejtettem ezt a gondolatot! Arra számítottam hogy mihelyst beérünk a városba és találkozunk a másik két ebzettel megszűnök Hubinak létezni, megy a saját feje után és nem figyel. Viszont nem így volt! Igaz, a táp és a jutifalat nem kellett neki, de csodaszépen figyelt rám :)

A park fele menet elengedtem mert bíztam benne, hogy nem fog a kerítésen túli kutyákhoz odamenni és megáll ha kérem tőle. Szuperügyes volt, ezért élvezhette hogy nincs rajta póráz és mehet össze-vissza :D

Ahogy a ligetbe értünk nem tudtuk hirtelen menjünk-e tovább, üljünk le, merre hogy menjünk :D Mintha olyan sokfele mehetnénk ebbe a "hatalmas" városba xD Így kis gondolkozás után és mi közbe néztük a sportpályán labdát rugdosó kisgyerekeket végre megszületett a döntés: maradunk egy jó ideig a ligetbe. Persze nagyon vizes volt a fű ezért szegény Pletyka csurom víz volt, de Rockyt és Hubit nem túlságosan érdekelte a dolog. Sikerült Sacit is rábeszélnem hogy engedje el a kutyákat, úgy se mennek el mivel Pletyka egyfolytában Hubi nyakába volt, Rocky meg nem szokott csak úgy elfutkározni, csak a fákat jelölte körbe vagy tízszer :D 

Nagyon jól volt a ligetben eltöltött idő, a 2 turbókutya egész végig rohangáltak, Rocky meg szaglászott erre-arra :) Viszont utána elindultunk a parkba, mivel egy öreg néni nagyon idegesítően bámult minket és a kutyák mindig a bozótosba mentek volna, valamit éreztek és már meguntuk hogy folyton üvöltözni kell utánuk...

A parkba érve leültünk az elromlott szökőkúthoz, vagyis a padra. Nagyon jó volt kicsit sütkérezni a napon, pláne hogy a ligetbe totál átfagytunk. Hubi viszont nem volt nyugton, rájött a "hogyha ülünk és nem megyünk sehova akkor bizony félni kell" szindróma :D Így hát fogtam és elengedtem. Kicsit merész húzás volt, de nem volt semmi baj :) Járkált fel alá, míg mi a másik két ebzetet fényképeztük, kisebb-nagyobb sikerrel :D Addig Hubi körbejárta a szökőkutat, hol tud beleugrani és inni... Megtalálta azt a helyet, bele is nyalt párszor abba a mocskos vízbe, de utána kihívtam onnan és beletörődött hogy abból nem iszik :D 

Sok-sok képet csináltunk, a kutyák nagyon szépen fel voltak oldódva aminek én kifejezetten örültem :) Maradtunk volna még akár estig is, de mivel már dél jócskán elmúlt és nem ebédeltünk még hazaindultunk. Szuper csodálatos volt a vasárnapi sétánk, a szünetben még mindenképpen ismétlünk!

Őszi szünet

Végre a várva várt őszi szünet és tanulásmentes napok... Legalábbis az elején :D Ma végre a nap is kisütött szóval nagyon jóó idő volt :) Amikor felkeltem úgy voltam vele hogy megyünk sétálni Hubival, viszont reggel meggondoltam magam mert hányt Hubi és nem akartam hogy a sétán legyen valami baj. Az egész úgy történt hogy kimentem reggel, a kutya meg a kerítésnél szaglászik, eszik valamit... Amikor meglátott odafutott hozzám egy simi erejéig, majd ment is vissza a kerítéshez. Kicsit zavartnak tűnt, habzsolta a füvet, de a hányás után jobban lett. Mondhatni jól indult a reggel... Behoztam a kazánházba, megnéztem hogy eszik-e, mert ha a kaja se kell neki akkor tényleg baj van. De szerencsére a kis bélpoklos megette azt a pár szem tápot amit kiraktam neki, szóval megnyugodtam...

Mivel sétálni nem mentünk ezért elvetettem azt a dolgot hogy ott kapja meg a reggelije egyik felét, a másik felét meg itthon. A kazánházba még gyakoroltunk egy kicsit, utána gondoltam menjünk ki a ház elé, szóval fel a nyakörv és a póráz, irány kifele :D Nagyon örült Hubi amikor meglátta hogy "úúúristen sétálni megyünk", vagyis hogy ki az utcára. A póráz csak lógott rajta, igazából nem is kellett volna rá mert ügyes volt nagyon és figyelt, csak hát azért én is nyugodtabb vagyok ha tudom hogyha van valami akkor gyorsan megtudom fogni a póráz segítségével :) Fokozatosan haladtunk egyre kijjebb és kijjebb, így nagyon ügyes volt, szépen figyelt. Fel se tűnt neki hogy már az utcán vagyunk :D

A gázágyúk amik a halastavaknál vannak most nagyon idehallatszottak hozzánk, meg is ijedt Hubi... Lapulva és húzott farokkal ment be az udvarra, ahol utána szintén jó kedve volt... Mondom miaszösz? Ha az udvaron nem félsz odakinn miért? :D Na de az még egy ideig nagy kérdés...

Felváltva voltunk bent és kint is, hogy érezze, ugyanolyan biztonságban van kint is mint bent :) Összességében nagggyon ügyes volt és hihetetlenül büszke voltam rá <3 Boldog volt, egyfolytában ugatott ha nem adtam neki jutit, ezzel is tudtam hogy fel van oldódva :)

Holnap ha jó idő lesz megyünk sétálni Sacival, Rockyval és Pletykával. Csak ne essen az eső :)

Szülinapozás

A szerda reggel nem indult túl fényesen, nagy-nagy sötét felhők gyülekeztek amikből szép kis vihar kerekedett... Nem is lehetett volna ez az egész máskor, csak Hubi szülinapján. Borzalmas ajándék a számára :D Mivel siettem a suliba gyorsan bepakoltam neki a vizet és egy kis kaját a kazánházba, a nyakába a kendőcske és irány a suli. Rossz volt úgy otthon hagyni, de tudtam hogy apukám 9 óra körül hazaér, reménykedtem benne hogy addigra már csendesedik az idő és kiengedheti Hubit. De sajnos nem... Az iskolába végig azt néztük hogy milyen szépen ömlik az eső, figyeltük a villámokat illetve hallgattuk a dörgést. Mert nincs jobb dolgunk a gimiben :D

Amikor hazaértem végre nem esett az eső annyira, és már egyáltalán nem dörgött, aminek nagyon örültem. Átszaladtam a boltba, venni tortába valót, gyorsan meg is csináltam és odaadtam Hubinak :) Nagyon ízlett neki, túl nagy volt a kísértés szóval idő előtt belefalt... De nem is számítottam másra :D

Elképesztő, mennyire gyorsan telik az idő. Máris 6 éves az én kiskutyám <3 Remélem nagyon sok közös évünk lesz még!

Kivilágos Kivirradtig fesztivál

Ahogy tavaly is, ebben az évben is kilátogattunk Hubival a városi káposztafőző fesztiválra, ahol sok-sok más jó program volt még :)

9 órakor indultunk ki, az volt bennem hogy nem érdekel ha Hubi nem figyel, és az se ha fél, nem stresszelek a dologra rá és nem is várok el tőle semmit. Ezzel a felfogással nagyon jól telt el a séta, amíg odaértünk :) De persze mint mindig, most is ahogy kiértünk a kapun volt valami váratlan dolog - mert nehogy már olyan átlagosan teljen el a nap eleje :D Segítettem egy néninek visszaterelni a kiszökött kiskutyáit, akik nagyon kis aranyosak voltak. Az egyik nagyon gyorsan elsprintelt a kerékpár úton, de szerencsére elkaptam a grabancát és odavittem a néninek :)

Na de ahogy kiértünk a fesztiválra még nem volt olyan nagy tömeg, de Hubi félt, ment össze-vissza, lapult de hát nem nagyon számítottam csodára. Elmentünk a ligetbe ahol a puli kiállítás kezdődött, oda akárhányszor mentünk Hubi mindig feloldódott :) Voltak sokan akik megsimogatták, odajött két kisgyerkőc is az anyukájával, Hubi rettentő ügyes volt, nem "undorodott" tőlük és hagyta hogy simogassák. Egyszer végre nem volt bunkó :D

ligetnél :)

Napközbe néha megijedt, néha nem, soha se akart megállni mindig ment volna főleg a hazafele vezető úton :D Nagyooon durva hogy ennyire tudja merre is kell hazamenni :P

Olyan 5 óra körül hazaindultunk, semmiképp se akartam végighallgatni megint a lovagrendesek ágyúdörrenését(már ha volt..), pláne hogy akkor Hubi is kifutott volna a világból. Hazafele úton minél messzebb voltunk a fesztiváltól annál jobban oldódott, a biciklis úton már el is tudtam engedni, figyelt, ügyes volt. Összességében nagyon büszke vagyok rá, és örülök hogy én se idegeskedtem ha nem figyelt, vagy ha félt stb... Sok-sok ismerőssel is találkoztam, beszélgettünk, minden jó volt :)