Szülinapi séta

Pénteken ismét sétálni indultunk Sacival, Rockyval és Pletykával :) Mivel barátnőmnek délre haza kellett érni ezért kicsit sürgetett minket az idő, ezért már reggel 8-kor ráírtam Sacira hogy keljen, menjünk, haladjunk :D 9 órakor sikeresen elindultunk otthonról, szokásos találkahelyünkhöz mentünk, a spar-hoz :D Viszont most nem egyből a liget fele mentünk, hanem a városba, egy kisboltba mentem be elsőnek venni egy kis ajándékot Sacinak, hisz épp aznap volt a szülinapja. Nagy volt a meglepődöttség :)

Utána elindultunk a ligetbe. Hubi már a séta elején is kicsit szeleburdi volt, na ez ott se volt máshogy. Többször kellett rászólni hogy legyen hajlandó nem össze-vissza a járdán menni, illetve ne a nyakáig érő falevelekben... Majd ahogy odaértünk a ligetbe teljesen elvesztette a fejét. Biztos már bejöttek a vadak a ligetbe, mert valamit nagyon szagolt Hubi, így el se tudtam engedni mert se kép, se hang nem volt nála, csak is a szagra koncentrált. Mivel már Pletyka is kezdett szagot fogni inkább elmentünk a parkba. Odaérve láttuk hogy egy német juhász szabadon van, kocsik előtt félve sétálgat... Kicsit megijedtünk hogy ne hogy kiszúrjon bennünket, de szegény szerintem jobban félt tőlünk mint mi attól hogy odajöjjön hozzánk. Járkálgattunk a parkba, majd végül találtunk egy napsütötte padot, ami nem volt vizes. Annyi sétálás után jól esett leülni :)

Hubi egy kicsit meg volt illetődve, nem félt, de látszott rajta hogy még se okés valami. Ezért a megérdemelt ücsörgés után ismét sétálgatni indultunk, mentünk a városba, a kis parkba leültünk és megettük a csokit, amit vettem barátnőmnek. Igaz ő kapta, de mégis rám erőltette hogy én is egyek...

A kis parkban Hubinak csak rossz élményei voltak, nem tudom miért, de ott mindig nagyon félt, ha leültünk elkezdett remegni és hasonlók. Most viszont semmi, szimplán csak menni akart volna el onnan :D

Mivel még volt idő és nem tudtunk már mit kezdeni magunkkal csak visszamentünk a ligetbe, viszont nem a járdán mentünk be, hanem a szélébe ahol annyira nem voltak szagok. Ott már elmertük engedni a kutyákat, és csak párszor kellett Hubi után üvöltözni :) A behívásával nagyon meg vagyok elégedve <3

boldogsáág :D

Járkáltunk még egy kicsit, majd olyan fél 11 fele mondta Saci hogy elindul haza. Visszakísértük őket a spar-hoz, ahol elbeszélgettünk egy jó kis időt(mert akkor jöttek a témák), de olyan fél 12 fele végre sikeresen elindultunk haza :D

Szuperjó séta

Vasárnap elmentünk sétálni Sacival, Rockyval és Pletykával a tacsival :) Úgy lett volna hogy délután megyünk, de mivel szép idő volt már délelőtt is ezért olyan 11 óra fele már ott is voltunk a "találka helyünkön" :D A három kutya nagyon örült egymásnak, csóváltak ezerrel és semmi morgolódás nem volt, aminek nagyon örültem :) Rockyka célegyenesen ment a legelső fát megjelölni, új szokása hogy pisilés után a hátsó lábaival kapar. Hát sikeresen fejbe rúgta Hubit, elsőnek nem izgatta de amikor másodjára találkozott az orra Rocky lábával odamordult neki. Persze egyből rászóltam és szégyellte is magát rendesen. Majd ő is megjelölte a fát és indultunk a ligetbe :D

Bennem volt már megint az az érzés hogy Hubi félni fog... (Jó lenne pedig kiverni a fejemből, mert tényleg az egész félelme csakis miattam van. Ha én nem stresszelek rá, akkor ő se. Ilyen egyszerű :) ) De szerencsére hamar elfelejtettem ezt a gondolatot! Arra számítottam hogy mihelyst beérünk a városba és találkozunk a másik két ebzettel megszűnök Hubinak létezni, megy a saját feje után és nem figyel. Viszont nem így volt! Igaz, a táp és a jutifalat nem kellett neki, de csodaszépen figyelt rám :)

A park fele menet elengedtem mert bíztam benne, hogy nem fog a kerítésen túli kutyákhoz odamenni és megáll ha kérem tőle. Szuperügyes volt, ezért élvezhette hogy nincs rajta póráz és mehet össze-vissza :D

Ahogy a ligetbe értünk nem tudtuk hirtelen menjünk-e tovább, üljünk le, merre hogy menjünk :D Mintha olyan sokfele mehetnénk ebbe a "hatalmas" városba xD Így kis gondolkozás után és mi közbe néztük a sportpályán labdát rugdosó kisgyerekeket végre megszületett a döntés: maradunk egy jó ideig a ligetbe. Persze nagyon vizes volt a fű ezért szegény Pletyka csurom víz volt, de Rockyt és Hubit nem túlságosan érdekelte a dolog. Sikerült Sacit is rábeszélnem hogy engedje el a kutyákat, úgy se mennek el mivel Pletyka egyfolytában Hubi nyakába volt, Rocky meg nem szokott csak úgy elfutkározni, csak a fákat jelölte körbe vagy tízszer :D 

Nagyon jól volt a ligetben eltöltött idő, a 2 turbókutya egész végig rohangáltak, Rocky meg szaglászott erre-arra :) Viszont utána elindultunk a parkba, mivel egy öreg néni nagyon idegesítően bámult minket és a kutyák mindig a bozótosba mentek volna, valamit éreztek és már meguntuk hogy folyton üvöltözni kell utánuk...

A parkba érve leültünk az elromlott szökőkúthoz, vagyis a padra. Nagyon jó volt kicsit sütkérezni a napon, pláne hogy a ligetbe totál átfagytunk. Hubi viszont nem volt nyugton, rájött a "hogyha ülünk és nem megyünk sehova akkor bizony félni kell" szindróma :D Így hát fogtam és elengedtem. Kicsit merész húzás volt, de nem volt semmi baj :) Járkált fel alá, míg mi a másik két ebzetet fényképeztük, kisebb-nagyobb sikerrel :D Addig Hubi körbejárta a szökőkutat, hol tud beleugrani és inni... Megtalálta azt a helyet, bele is nyalt párszor abba a mocskos vízbe, de utána kihívtam onnan és beletörődött hogy abból nem iszik :D 

Sok-sok képet csináltunk, a kutyák nagyon szépen fel voltak oldódva aminek én kifejezetten örültem :) Maradtunk volna még akár estig is, de mivel már dél jócskán elmúlt és nem ebédeltünk még hazaindultunk. Szuper csodálatos volt a vasárnapi sétánk, a szünetben még mindenképpen ismétlünk!

Séta Vegasékkal

Karácsony óta hét ágra süt a nap, és nem hogy jönne a hideg és a hó, kezd tavaszodni... Mondjuk ez az idő egy nagy sétának pont ideális :) Már meséltem nektek hogy a városi káposztafőző fesztiválon találkoztunk egy border fiúcskával és gazdájával, Barbival. Tegnap végre összetudtunk hozni egy élménydús sétát, szuper idő volt ránk. Úgy indultunk neki hogy csak a benzinkút mögötti mezőre megyünk, aztán beszélgetünk, beszélgetünk, és kikötöttünk egy úgy nevezett más világba..tömérdek pusztaság, gyönyörű fák, madárcsicsergés és úgy gondolom ennél igazán nem is találhattunk volna szebb sétálóhelyet, pláne ebben a kis városban :) Mire bejártunk mindent körülbelül el telt másfél óra, aztán még bóklásztunk ide-oda, majd vettük haza az irányt. Séta közben egyszer volt durranás, fát vágtak vagy vadat lőttek, nem tudni, de a kutyák nem ijedtek meg. Kifejezetten meglepődtem, mert Hubi még a rágó durranásától is szokott félni... Megpecsételő emlék a séta végén egy petárda, szerencsére csak 1-2 méterrel volt előttem Hubi, elsőnek volt egy sikoly majd jött a durranás, szóval hamar észbe kaptam hogy a kutyát meg kell fogni!! De azonnal mert képes világnak menni. Gyorsan el is kaptam a grabancát, pórázra tettem és hazáig már pórázon is jött. Annyira vészesen nem ijedt meg mint ahogy szokott, lapulva ment igaz, húzott egy kicsit, de láttam hogy kezd megnyugodni és hogy a farka sincs annyira szorosan behúzva a két lába közé. Majd amikor már majdnem otthon voltunk egyre jobban kezdett oldódni és figyelni rám. Nekem már ez hatalmas előrelépés, máskor már kitudja hova el nem futott volna, reszketett volna mint a kocsonya és egyáltalán nem figyelt volna rám. Szilveszterkor bent lesz a lakásban, félni biztos félni fog, de biztonságban lesz...Legutolsó sorban: 

Mindenkinek Kellemes Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Boldog Új Évet Kívánunk! :)

Ivartalanítás.

Szerdán ki lett ivartalanítva Hubi. Mielőtt elmentünk az állatdokihoz, megfürdettem és csináltam pár képet:

Zsófival és nővérem barátjával mentünk el a szomszéd városba az orvoshoz, kb 10 perc alatt ott is voltunk. Nem kellett sok idő Hubinak beadták az altatót. Nem igazán akart elaludni, nagyon küzdött. Egyszer csak görcs rohamot kapott, hát nem kell szerintem mondani..nagyon megijedtem. Mondta az orvos hogy ilyen sokszor előfordul kutyáknál, semmi gond. Pár másodperc múlva abba is hagyta majd megint kezdte. Akkor már gondolkoztunk hogy vajon miért... Nem sokkal később már a műtőasztalon volt, én inkább kimentem, nem néztem meg ahogy felvágják. Hallottam egyszer hogy vonyít, és mint kiderült allergiás arra az altatóra amit kapott így nem aludt el teljesen(és ezért voltak a rohamai is). Kb. 15 perc volt az egész műtét, hamarabb is jöttek volna csak mivel közbe-közbe is voltak rohamai egyszer a varrása elkezdett vérezni így újra kellett varrni. Amikor hazaértünk a tervezett helyére lefektettük, figyeltünk hogy a nyelve kint legyen(ne hogy visszanyelje) és hogy ne legyen száraz se. 6 óra-fél 7 fele már kezdte emelgetni a fejét, kisebb nagyobb sikerrel. Igazából még nem volt nagyon magánál tartani kellett hogy tudjon feküdni, de ez ilyenkor normális. 8 óra-fél 9 fele már ivott magától, és járkált is. Persze ekkor is vigyáztunk rá, ment össze-vissza mint egy részeg. :D Egyszer hányt, savas lé jött ki belőle. Mivel egész nap nem evett, ezért ez is érthető, nem aggódtunk. Amikor elaludt én is mentem aludni, anyukám vigyázott rá odalent. 

Másnap reggel már stabilabban ült, feküdt és járkált. Ivott is, de enni nem akart így libatömős verzióban etettük. Mondanom sem kell, vérig sértettük ezzel. Még aznap reggel elkezdett neki vérezni a sebe, betadine oldattal leápoltuk és azzal se volt már semmi gond.

Ahogy hazaértem az iskolából meg etettük, azután kb 2 óra hosszára el is aludt. Közbe voltunk kint napozni is a teraszon, ott is hamar elaludt, egy kis fésüléssel egybekötve.

Csináltam egy videót is ahogy alszik, a száját meg az egyik lábát mozgatta, nagyon vicces volt. :D Minden esetre ez a nap is eltelt elég hamar... Következett a péntek. Előző este az asztalnál aludt el, hát ott is kelt. 

Szintén jött az etetés, még mindig nem evett magától. Itt viszont már egyre szebben ment, nem dőlt ide meg oda, szólt ha pisilnie kellett szóval tényleg nem volt már vele gond, csak az hogy nem akart enni... Ahogy hazaértem a suliból megint Hubiztam egy sort. Szereti magát nagyon tettetni, így teszteltem hogy most tényleg van-e valami baja vagy játssza az agyát. Mint kiderült ha sétáról van szó, semmi baja! Szépen figyelt rám, nyugodt volt. Egy kerítésen belüli kutyára morgott, de hamar leállította magát. A közeli bolt parkolójában is ügyesen viselkedett, pedig ott mindig össze-vissza megy. Amikor már majdnem haza értünk megálltam vele. Meg se mozdult, én meg mintha nézelődtem volna, forogtam. Akkor se mozdult. Szóltam neki, másodjára felnézett rám a szemembe. Hát nagyon örültem neki, ilyet még tényleg soha sem csinált. Ugató kutyák mellett jöttünk, egy morgás se volt, aminek szintén örültem. :) A szomszédba volt egy macska, csak úgy tudni illik amikor meglát egy macskát odarohan a kerítéshez és ugat meg rohan össze-vissza, erre fel most csak odasétált, a macska kiugrott a kerítésen és Hubi ment is tovább, le se tojta. :D Este már valamennyire többet evett magától, nyalogatta a kanalat is amivel etetem. Már a kazánházba aludt, reggel anyu kiengedte és napozott egy sort. Zsófival beszéltem hogy továbbra se hajlandó enni, azt mondta reggel ne kapjon csak este. De éhes volt a bele, így magától evett! Fuuh, ismét nagyon örültem. :D A tápot ugyan még kiköpködte, de azt is megette később. Most Hérával játszik, ugatja, nyalogatja. Tény hogy idő kell neki mire kiürül a tesztoszteron a szervezetéből.

Nagyjából ennyi erről a 3 napról, majd lehet hozok még képeket. :)

Térdig érő hó.

A cím megint mindent elárul. :D Mesélni nagyon nem tudok, nagyon sok hó esett és még mindig esik. Olvadt egy keveset a nap folyamán, így a térdig érő hóból lett 15 centi. De ha így folytatja megint lesz jócskán mit lapátolni. :) 

A képek nem a minőségükről lettek híresek, telefonosak.

És igen...szakadó hó esésben és ilyen iszonyat hidegben is képes csajozni Hubi. Amikor behoztam a kazánházba még mindig ki akart menni. Egész napi átfagyás után is menne még ázni. Ügyesgyagyáskutya én így szeretlek. ♥

Holnapi sétára csak a tervezettekből Saci tud eljönni Rockyval. Jön még egy osztálytársam, Eszter az ónémet juhász kutyusával, Jennyvel. További 2 osztálytársam is eljön(kutya nélkül), és ha minden igaz - a sok variálás után - ők már tényleg eljönnek! :D Képek is lesznek elvileg. :)