Sajnos az időjárás továbbra se kedvez nekünk, semmilyen téren se.. Ha egyszer nem szakad az eső akkor olyan hideg van hogy még Hubinak sincs kedve kijönni a házából :D Szóval ami Hubit illet, az elmúlt pár nap csak szunyókálással telt :) Na meg persze vacogással és kunycsizással... Ez a kép pont az egyik reggel készült, épp iskolába indultam amikor megálltam valamiért, ő meg kihasználta az alkalmat és próbált cukiskodni <3
A tegnapi napomat főképp ajándék és egyéb dolgok vásárlásával töltöttem, délelőtt unokatesómmal indultunk útnak és jártuk a boltokat. Közbe-közbe én szemezgettem Hubinak való olajokkal. (Tudom, ez így kicsit furán hangzik... De mindjárt kiderül miért is :) ) Azután becsomagoltuk az ajándékokat és hazaindultam, gyors ebéd és mentünk is tovább... Szóval a hétvégém egy pillanat alatt elrohant, de még mindig úgy vagyok vele hogy inkább teljen el hamar mint hogy egész nap csak unatkozzak.
Szóval, hogy miért is nézegettem Hubinak különféle olajokat? Hát, hol is kezdjem... Félig meddig szeretnénk átállni a B.A.R.F.-os etetésre. Maga a szó annyit takar hogy Biologically Appropriate Raw Food ami azt jelenti hogy biológiailag megfelelő, nyers élelem. Mivel jön a tél, és kell a sok-sok vitamin és egy kis +kg is, ezért úgy gondoltam kipróbáljuk. Próba szerencse, és amúgy is kifogyóban van a tápunk :) Ezért is nézegettem hozzávalókat, kölesgolyót, almaecetet, kókuszolajat és még sorolhatnám. Persze nem ezt fog enni, sőt :D Csak megnéztem találok-e ilyeneket a városba, és nagy örömömre igen. Szóval már csak egy megfelelő és megbízható hentest kell keresni, ahol husikat is tudok venni. Megnézzük, hogy hogy válik be ez a fajta etetés Hubinál, és ha minden okés akkor marad :) De amint írtam, csak félig lennénk BARF-osok, mert nem tudom Hubinak mennyire állna át erre a szervezete és hogy hogy tetszene neki :D Eleinte úgy is főznöm kell őkegyelmének a husikat, mert ő aztán meg nem eszi nyersen... Le is tagadhatná hogy beagle :)
És egy pár kép a B.A.R.F.-os csoportból, hogy lássátok milyen is...
szarvas hús, kókuszreszelék és aszalt áfonya előkészítve :)
marha nyelv és tüdő, kacsa láb és nyak, sütőtök, répa, cukkini, aszalt áfonya, kefír és egy kiskanál akácméz
Nagyon régen találkoztunk már Barbiékkal, így múlt héten vasárnap ezt be is pótoltuk :)
Mivel csak délelőtt, mondhatni reggel értünk rá ezért már fél 8-kor elindultunk a találkahelyünkre, szerencsére nem volt rossz idő, csak egy kicsit hideg, de azt ki lehet bírni. A kutyák pár másodpercig örültek egymásnak, majd szokásukhoz hívően - khmm.. - letojták egymást :D Célirányosan a liget fele vettük az irányt, ott eltudtuk engedni az ebzeteket, és végre Veg' is rohangálhatott egy jót(mert pórázon majd kitépte Barbi kezét...). Rengeteget beszéltünk, a kutyák elrohangáltak, igazából ennyire nem is kellett rájuk figyelni, elvoltak :) Hubi egyszer meghallotta hogy a közeli vasútállomáson építkeznek, szóval elkezdett félni, de nem foglalkoztam vele, ugyanúgy el volt engedve. Közbe figyeltem persze hogy ne menjen túl messze, de így ő is jobban feloldódott és tényleg semmi baj nem volt vele. Rettentő büszke voltam rá <3
Ez az egyetlen kép készült a sétán, ez is csak véletlen mert a videógomb helyett a fényképezőgombot nyomtam le... Tiszta szerencse :D
Csináltam egy videót is, nagy kínkeservesen megcsináltam ezzel a szupergyors asztali géppel, errefel amikor felraktam youtube-ra teljesen homályos lett... Nagyon *rotty* a felbontása, pedig szerintem aranyos lett :/
Az idő szerencsére tényleg jó volt vasárnap, ezen a héten viszont jött a rossz idő. Beköszöntött a tél, de a hó még sajna nem esett... Pedig már annyira várom :D Inkább az mint egy a havasesős, hóféleséges, hideg, latyakos valami. Mert ez undorító! Hubi is vacog odakinn, de persze full sár és piszok az egész kutya. Logikus -.- Nekem sajna nincs mostanában sok időm rá, de esténként mindig gyakorolunk és legtöbbször elég szépen összeveszünk vacsikor mert Őnagysága durván morog ha csontot kap enni és én odamerek menni hozzá, illetve ráfeszül az egész táljára. Szerencsére tegnap olyan pillanatomban morgott amikor alapból feszültebb voltam én is(ez az időjárás :D) és egyből reagáltam rá, szépen lenyomtam, még akkor is morgott, de én elküldtem melegebb éghajlatra. Utána odament a tálhoz, én is odamentem, ráüvöltöttem és arrébb ment. Ez már tetszik, mondom :) Utána, hogy tudta hol a helye és meghúzta magát, jött nyalizni, bökdösött hogy simogassam és hanyatt dobta magát. Mekkora álszent :)
Pénteken ismét sétálni indultunk Sacival, Rockyval és Pletykával :) Mivel barátnőmnek délre haza kellett érni ezért kicsit sürgetett minket az idő, ezért már reggel 8-kor ráírtam Sacira hogy keljen, menjünk, haladjunk :D 9 órakor sikeresen elindultunk otthonról, szokásos találkahelyünkhöz mentünk, a spar-hoz :D Viszont most nem egyből a liget fele mentünk, hanem a városba, egy kisboltba mentem be elsőnek venni egy kis ajándékot Sacinak, hisz épp aznap volt a szülinapja. Nagy volt a meglepődöttség :)
Utána elindultunk a ligetbe. Hubi már a séta elején is kicsit szeleburdi volt, na ez ott se volt máshogy. Többször kellett rászólni hogy legyen hajlandó nem össze-vissza a járdán menni, illetve ne a nyakáig érő falevelekben... Majd ahogy odaértünk a ligetbe teljesen elvesztette a fejét. Biztos már bejöttek a vadak a ligetbe, mert valamit nagyon szagolt Hubi, így el se tudtam engedni mert se kép, se hang nem volt nála, csak is a szagra koncentrált. Mivel már Pletyka is kezdett szagot fogni inkább elmentünk a parkba. Odaérve láttuk hogy egy német juhász szabadon van, kocsik előtt félve sétálgat... Kicsit megijedtünk hogy ne hogy kiszúrjon bennünket, de szegény szerintem jobban félt tőlünk mint mi attól hogy odajöjjön hozzánk. Járkálgattunk a parkba, majd végül találtunk egy napsütötte padot, ami nem volt vizes. Annyi sétálás után jól esett leülni :)
Hubi egy kicsit meg volt illetődve, nem félt, de látszott rajta hogy még se okés valami. Ezért a megérdemelt ücsörgés után ismét sétálgatni indultunk, mentünk a városba, a kis parkba leültünk és megettük a csokit, amit vettem barátnőmnek. Igaz ő kapta, de mégis rám erőltette hogy én is egyek...
A kis parkban Hubinak csak rossz élményei voltak, nem tudom miért, de ott mindig nagyon félt, ha leültünk elkezdett remegni és hasonlók. Most viszont semmi, szimplán csak menni akart volna el onnan :D
Mivel még volt idő és nem tudtunk már mit kezdeni magunkkal csak visszamentünk a ligetbe, viszont nem a járdán mentünk be, hanem a szélébe ahol annyira nem voltak szagok. Ott már elmertük engedni a kutyákat, és csak párszor kellett Hubi után üvöltözni :) A behívásával nagyon meg vagyok elégedve <3
boldogsáág :D
Járkáltunk még egy kicsit, majd olyan fél 11 fele mondta Saci hogy elindul haza. Visszakísértük őket a spar-hoz, ahol elbeszélgettünk egy jó kis időt(mert akkor jöttek a témák), de olyan fél 12 fele végre sikeresen elindultunk haza :D
Vasárnap elmentünk sétálni Sacival, Rockyval és Pletykával a tacsival :) Úgy lett volna hogy délután megyünk, de mivel szép idő volt már délelőtt is ezért olyan 11 óra fele már ott is voltunk a "találka helyünkön" :D A három kutya nagyon örült egymásnak, csóváltak ezerrel és semmi morgolódás nem volt, aminek nagyon örültem :) Rockyka célegyenesen ment a legelső fát megjelölni, új szokása hogy pisilés után a hátsó lábaival kapar. Hát sikeresen fejbe rúgta Hubit, elsőnek nem izgatta de amikor másodjára találkozott az orra Rocky lábával odamordult neki. Persze egyből rászóltam és szégyellte is magát rendesen. Majd ő is megjelölte a fát és indultunk a ligetbe :D
Bennem volt már megint az az érzés hogy Hubi félni fog... (Jó lenne pedig kiverni a fejemből, mert tényleg az egész félelme csakis miattam van. Ha én nem stresszelek rá, akkor ő se. Ilyen egyszerű :) ) De szerencsére hamar elfelejtettem ezt a gondolatot! Arra számítottam hogy mihelyst beérünk a városba és találkozunk a másik két ebzettel megszűnök Hubinak létezni, megy a saját feje után és nem figyel. Viszont nem így volt! Igaz, a táp és a jutifalat nem kellett neki, de csodaszépen figyelt rám :)
A park fele menet elengedtem mert bíztam benne, hogy nem fog a kerítésen túli kutyákhoz odamenni és megáll ha kérem tőle. Szuperügyes volt, ezért élvezhette hogy nincs rajta póráz és mehet össze-vissza :D
Ahogy a ligetbe értünk nem tudtuk hirtelen menjünk-e tovább, üljünk le, merre hogy menjünk :D Mintha olyan sokfele mehetnénk ebbe a "hatalmas" városba xD Így kis gondolkozás után és mi közbe néztük a sportpályán labdát rugdosó kisgyerekeket végre megszületett a döntés: maradunk egy jó ideig a ligetbe. Persze nagyon vizes volt a fű ezért szegény Pletyka csurom víz volt, de Rockyt és Hubit nem túlságosan érdekelte a dolog. Sikerült Sacit is rábeszélnem hogy engedje el a kutyákat, úgy se mennek el mivel Pletyka egyfolytában Hubi nyakába volt, Rocky meg nem szokott csak úgy elfutkározni, csak a fákat jelölte körbe vagy tízszer :D
Nagyon jól volt a ligetben eltöltött idő, a 2 turbókutya egész végig rohangáltak, Rocky meg szaglászott erre-arra :) Viszont utána elindultunk a parkba, mivel egy öreg néni nagyon idegesítően bámult minket és a kutyák mindig a bozótosba mentek volna, valamit éreztek és már meguntuk hogy folyton üvöltözni kell utánuk...
A parkba érve leültünk az elromlott szökőkúthoz, vagyis a padra. Nagyon jó volt kicsit sütkérezni a napon, pláne hogy a ligetbe totál átfagytunk. Hubi viszont nem volt nyugton, rájött a "hogyha ülünk és nem megyünk sehova akkor bizony félni kell" szindróma :D Így hát fogtam és elengedtem. Kicsit merész húzás volt, de nem volt semmi baj :) Járkált fel alá, míg mi a másik két ebzetet fényképeztük, kisebb-nagyobb sikerrel :D Addig Hubi körbejárta a szökőkutat, hol tud beleugrani és inni... Megtalálta azt a helyet, bele is nyalt párszor abba a mocskos vízbe, de utána kihívtam onnan és beletörődött hogy abból nem iszik :D
Sok-sok képet csináltunk, a kutyák nagyon szépen fel voltak oldódva aminek én kifejezetten örültem :) Maradtunk volna még akár estig is, de mivel már dél jócskán elmúlt és nem ebédeltünk még hazaindultunk. Szuper csodálatos volt a vasárnapi sétánk, a szünetben még mindenképpen ismétlünk!
Végre a várva várt őszi szünet és tanulásmentes napok... Legalábbis az elején :D Ma végre a nap is kisütött szóval nagyon jóó idő volt :) Amikor felkeltem úgy voltam vele hogy megyünk sétálni Hubival, viszont reggel meggondoltam magam mert hányt Hubi és nem akartam hogy a sétán legyen valami baj. Az egész úgy történt hogy kimentem reggel, a kutya meg a kerítésnél szaglászik, eszik valamit... Amikor meglátott odafutott hozzám egy simi erejéig, majd ment is vissza a kerítéshez. Kicsit zavartnak tűnt, habzsolta a füvet, de a hányás után jobban lett. Mondhatni jól indult a reggel... Behoztam a kazánházba, megnéztem hogy eszik-e, mert ha a kaja se kell neki akkor tényleg baj van. De szerencsére a kis bélpoklos megette azt a pár szem tápot amit kiraktam neki, szóval megnyugodtam...
Mivel sétálni nem mentünk ezért elvetettem azt a dolgot hogy ott kapja meg a reggelije egyik felét, a másik felét meg itthon. A kazánházba még gyakoroltunk egy kicsit, utána gondoltam menjünk ki a ház elé, szóval fel a nyakörv és a póráz, irány kifele :D Nagyon örült Hubi amikor meglátta hogy "úúúristen sétálni megyünk", vagyis hogy ki az utcára. A póráz csak lógott rajta, igazából nem is kellett volna rá mert ügyes volt nagyon és figyelt, csak hát azért én is nyugodtabb vagyok ha tudom hogyha van valami akkor gyorsan megtudom fogni a póráz segítségével :) Fokozatosan haladtunk egyre kijjebb és kijjebb, így nagyon ügyes volt, szépen figyelt. Fel se tűnt neki hogy már az utcán vagyunk :D
A gázágyúk amik a halastavaknál vannak most nagyon idehallatszottak hozzánk, meg is ijedt Hubi... Lapulva és húzott farokkal ment be az udvarra, ahol utána szintén jó kedve volt... Mondom miaszösz? Ha az udvaron nem félsz odakinn miért? :D Na de az még egy ideig nagy kérdés...
Felváltva voltunk bent és kint is, hogy érezze, ugyanolyan biztonságban van kint is mint bent :) Összességében nagggyon ügyes volt és hihetetlenül büszke voltam rá <3 Boldog volt, egyfolytában ugatott ha nem adtam neki jutit, ezzel is tudtam hogy fel van oldódva :)
Holnap ha jó idő lesz megyünk sétálni Sacival, Rockyval és Pletykával. Csak ne essen az eső :)
A szerda reggel nem indult túl fényesen, nagy-nagy sötét felhők gyülekeztek amikből szép kis vihar kerekedett... Nem is lehetett volna ez az egész máskor, csak Hubi szülinapján. Borzalmas ajándék a számára :D Mivel siettem a suliba gyorsan bepakoltam neki a vizet és egy kis kaját a kazánházba, a nyakába a kendőcske és irány a suli. Rossz volt úgy otthon hagyni, de tudtam hogy apukám 9 óra körül hazaér, reménykedtem benne hogy addigra már csendesedik az idő és kiengedheti Hubit. De sajnos nem... Az iskolába végig azt néztük hogy milyen szépen ömlik az eső, figyeltük a villámokat illetve hallgattuk a dörgést. Mert nincs jobb dolgunk a gimiben :D
Amikor hazaértem végre nem esett az eső annyira, és már egyáltalán nem dörgött, aminek nagyon örültem. Átszaladtam a boltba, venni tortába valót, gyorsan meg is csináltam és odaadtam Hubinak :) Nagyon ízlett neki, túl nagy volt a kísértés szóval idő előtt belefalt... De nem is számítottam másra :D
Elképesztő, mennyire gyorsan telik az idő. Máris 6 éves az én kiskutyám <3 Remélem nagyon sok közös évünk lesz még!
Ahogy tavaly is, ebben az évben is kilátogattunk Hubival a városi káposztafőző fesztiválra, ahol sok-sok más jó program volt még :)
9 órakor indultunk ki, az volt bennem hogy nem érdekel ha Hubi nem figyel, és az se ha fél, nem stresszelek a dologra rá és nem is várok el tőle semmit. Ezzel a felfogással nagyon jól telt el a séta, amíg odaértünk :) De persze mint mindig, most is ahogy kiértünk a kapun volt valami váratlan dolog - mert nehogy már olyan átlagosan teljen el a nap eleje :D Segítettem egy néninek visszaterelni a kiszökött kiskutyáit, akik nagyon kis aranyosak voltak. Az egyik nagyon gyorsan elsprintelt a kerékpár úton, de szerencsére elkaptam a grabancát és odavittem a néninek :)
Na de ahogy kiértünk a fesztiválra még nem volt olyan nagy tömeg, de Hubi félt, ment össze-vissza, lapult de hát nem nagyon számítottam csodára. Elmentünk a ligetbe ahol a puli kiállítás kezdődött, oda akárhányszor mentünk Hubi mindig feloldódott :) Voltak sokan akik megsimogatták, odajött két kisgyerkőc is az anyukájával, Hubi rettentő ügyes volt, nem "undorodott" tőlük és hagyta hogy simogassák. Egyszer végre nem volt bunkó :D
ligetnél :)
Napközbe néha megijedt, néha nem, soha se akart megállni mindig ment volna főleg a hazafele vezető úton :D Nagyooon durva hogy ennyire tudja merre is kell hazamenni :P
Olyan 5 óra körül hazaindultunk, semmiképp se akartam végighallgatni megint a lovagrendesek ágyúdörrenését(már ha volt..), pláne hogy akkor Hubi is kifutott volna a világból. Hazafele úton minél messzebb voltunk a fesztiváltól annál jobban oldódott, a biciklis úton már el is tudtam engedni, figyelt, ügyes volt. Összességében nagyon büszke vagyok rá, és örülök hogy én se idegeskedtem ha nem figyelt, vagy ha félt stb... Sok-sok ismerőssel is találkoztam, beszélgettünk, minden jó volt :)
Múlt héten, szombaton végre nem kellett korán kelni, kényelmesen felkeltem, összepakoltam, majd a fél 10-es vonattal elindultunk Debrecenbe. Az állomáson egy kicsit félt Hubi, tudni kell hogy most teljes átalakítás van, szóval sok nagy gép és csörgés-csattogás amitől megijedt. De ahogy felszálltunk a vonatra és leültünk egyből felugrott az ülésre, kényelembe helyezte magát és persze a reggelizésünk közben végig kunyizott :D Nagyon örülök neki hogy a vonaton már ennyire szépen viselkedik, egyáltalán nem fél már akkor se ha zörög az ajtó, vagy megáll a vonat, esetleg ha járkálnak vagy ha jön a kalauz. Nagyon kis ügyes <3
Amikor leszálltunk bennem volt az hogy Hubi biztos félni fog a sok embertől, főleg az aluljáróban. De nem! :) Teljesen nyugodtan, és lazán fogadta a dolgot. Bentebb kicsit megijedt, de akkor is figyelt rám csak inkább ment volna a fenébe a sok ember közül :)
az Értelem :D
Ahogy kiértünk a versenyre eléggé megijedt hogy mi ez a nagy zaj, sok kutya, sok ember. De hát nem igazán számítottam csodára, hogy nem fog félni :) Ezért is vittük el a ketrecet is, ami számára a biztonságos hely, legalábbis itthon, de most már tudom hogy bárhol máshol is. Minden jó lett volna hogyha a kérésemet betartják a kisgyerekek, hogy legyenek szívesek ne simogatni amikor fél, pláne nem ütögetni a ketrecét és kiengedni. Mert akkor egy kicsit felment bennem a pumpa...
Persze Hubi nem egész végig a ketrecbe volt, sokszor kivittem sétálni, akkor oldódott, főleg ha minél távolabb mentünk a többiektől :D A verseny vége felé már figyelt rám, bár a kaját nem mindig fogadta el. Viszont vannak bizonyításképpen fényképek, amik igazolják hogy bizony még ilyenkor is feltud oldódni, pláne ha csirkemell van a dologban :P
Összességében én nagyon büszke vagyok Hubira, ügyesen viselkedett és látom, hogy már egyre több helyen képes feloldódni :)
Maga a verseny is szerintem nagyon szuper volt, jó volt a szervezés is és tényleg megérte elmennünk :) Sok-sok ismerőssel találkoztunk, kutyáztunk egy jót és tényleg minden a helyén volt. Legközelebb is biztos hogy megyünk! :)
Röviden és tömören összeszedem hogy mik történtek velünk az elmúlt egy hétben :)
Velem nem túl sok minden, a hét elején gépközelbe se voltam mert ahogy leültem egyből tanultam és elrepült az idő, így inkább telefonról neteztem. Onnan pedig nem szeretnék bejegyzést írni, ezért maradt a hétvégére...
Hubival a trükkök terén szépen haladunk, a lábemelés is szépen megy, lépcsőre egyből csinálja, bár ha falra kérem akkor még azért nem mindig esik le neki mit is kéne csinálni, de hát elvégre még csak egy hete kezdtük el :) A szégyelld magad trükk is alakul, bár még az se tökéletes. Mással már egész szépen haladunk, kisebb finomítások és minden szuper lesz.
Hátúúgy nagyjából ennyi.
Holnap pedig ha jóó idő lesz megyünk a DASzE kupácskára, Debrecenbe :D Alig várom már, vééégre megint kutyások közt, annyira jó lesz :) Csak ne essen az eső...
A miértje annak hogy miért nem nevezünk, egészen egyszerű. Hubival durván 2 hónapja nem edzettünk, így egy kicsit úgymond kiestünk a rutinból és teljesen másabb lenne ha 2x-3x eltudtunk volna menni kutyasuliba. Ezzel persze nem azt értem hogy mindent elfelejtettünk, de aki ismeri Hubit az tudja hogy például táborban is az első pár napban nagyon félt, egyáltalán nem figyelt rám, tábor végére viszont szépen feloldódott és azért sikerültek szépen a táborkupás futamok. Régen voltunk tömegben is, kutyák közt, stb... És, igazából nem is érzem készen magunkat egy versenyre. Egyszer eljön úgyis mindennek az ideje :)
Baaah, már megint közel egy hónapja hogy egy szót se írtam... Neharagudjatook :/
Ilyenkor mindig megbánom hogy gőzöm sincs mik voltak az elmúlt hónapban, max képek megnézése után tudom ezt elmondani... Mindig megfogadom hogy blogolni fogok de soha se jön össze. De most, (remélhetőleg) véglegesen mindig blogolok amikor csak tudok :D
Hátőő, ahogy előbb említettem napra pontosan nem igazán tudom hogy mik történtek és nem történtek velünk... Ami nem történt az már pedig az hogy nem mentünk kutyasuliba :( Ha hiszitek, ha nem, minden egyes hétvégén valami közbejött. Nővéreméknél baráti és családi sütögetés, itthon anyunak meglepetés szülinapozás, kisebbfajta családi kiruccanás és még sorolhatnám. Arról persze nem is beszélve, - ami a legeslegidegesítőbb - hogyha tudtunk volna menni akkor meg az eső esett. Szóval igen, nagyjából elsuhant egy hónap is ismét nem voltunk kutyasuliba... Hát, mit is mondjak. Kezdem megszokni -.-
Kutyasuli apropóó. Rengeteget gondolkoztam hogy hogy is kéne, mit is kéne. Végül arra jutottam hogy ami azt illeti, egyenlőre a legfontosabb dolgot kellene letudnunk. Az pedig nem más, mint egy csodálatos kutya-gazda kapcsolat és szocializálódás. Jelenleg most ez lenne a legfontosabb, ha ez meglenne akkor mehetne tovább az agility. Na de a másik bibi! Mindjárt itt a tél, ha erős lesz akkor szinte esélytelen hogy kutyasuliba járjunk, avagy megint sok-sok hónap kihagyás. Juppí -.- Ezért se akarok most olyan komolyan agilityzni, mert felfejlődhetnénk az egekbe is(ami persze csak irónia :D) ha utána jön a tél és 4-5 hónapot megint ki kell hagynunk. Szovval erre a döntésre jutottam, hogy mindez hogy fog összejönni az bizony a jövő zenéje. Gimisként még annyi időm sincs mint ami eddig volt, 3 órakor hazaérni hullafáradtan még a jobbik eset... Kicsit belerázódok ebbe középiskolás életbe és utána biztos könnyebb lesz minden :)
És ami történt velünk... Szerencsére azt elmondhatom hogy sok-sok sétán vagyunk túl az elmúlt hónapban, amikor csak tudtam elmentem Hubival - ha nem is nagy körre, de egy kis sétára. A rövid sétákon nagyon szépen figyel(már amikor olyan kedve van) és nagggyon ügyes. Íme egy videó is :)
Viszont a nagyobb sétákon, ahol már forgalmasabb helyeken járkálunk még a kedvenc kajáit se fogadja el. DE, azt már tudom és a két saját szememmel láttam, hogyha akar akkor tud figyelni és nagyon ügyes lenni a ligetben is(ahol egy időbe rettegett..). Szóval, ha egyszer sikerült ott feloldódnia akkor sikerülni fog kétszer is és háromszor is, meg négyszer is, utána meg bármikor :) Szépen lassan nő az a képzeletbeli kör, ahol feloldódik és figyel, de tényleg elég lassan... Nembaj, ráérünk, sehova nem sietjük el a dolgot :)
Ma ahogy hazaértem a suliból rettenet meleg lett, Hubi is úgy érezte hogy ez fülledt idő, ilyenkor bizony félni kell mert az ilyen idők után szokott jönni a vihar. Végül is, logikus... -.- De még mielőtt elkezdett volna félni előtte pancsolt egy kicsit, neki is a földig lógott a nyelve, nagyon melege volt, így lehűlt egy kicsit. Minden kis zajtól megijedt... Utána hátramentünk az árnyékba és a szomszéd kismacsek segítségével egész szépen feloldódott, majd már nem is volt olyan meleg szóval minden jó lett. Nagy hajszárításom közbe odakint rágerjedt a hajgumimra, minden áron elakarta szedni tőlem... Nekem meg beugrott hogy na jó lenne újra elkezdeni megint a "szégyelld magad!" trükk tanítását, hagytuk pihenni egy jó ideig a dolgot :D Ahogy már tényleg jó idő lett és nem dögmeleg ki is hoztam egy kis tápot és a hajgumit. Először pár koncentrálós trükk hogy ne azzal menjen el a gyakorlás hogy be nem áll a szája... Utána pedig lefektettem, orrára a hajgumi és egyből kezdte is lekapargatni :) Először nem értette hogy miért "kínzom" ezzel a dologgal, csak nézett hogy "ezt most le szeded azonnal vagy nem lesz jó vége" fejjel, de utána ahogy rádicsértem arra hogy "szégyellte magát" egyből leesett neki, vagyis én úgy vettem észre :D Holnap ismét kicsit átnézzük ezt a trükköt és ha nem reménytelen akkor folytatjuk.
Ja, és igen, most elkezdtünk újra trükközgetni, ez most megint jobban fekszik Hubinak :D A magam körül kerülés nagyon hamar leesett neki, a fekvésből kidőlést(ismertebb nevén "döglött kutya") is elég hamar felfogta, bár azon van még mit csiszolni :) Pacsizás mindkét lábbal is folyamatban, bár ez soha se ment neki, most is nehéz lesz megértetni vele hogy a másik lábát is tudja használni, nem csak a jobbat :D És amit még gyakorolunk az nem is igazán trükk, csak nem úgy zónázik hogy előtte felmegy mondjuk a lépcsőre és úgy jön le, hanem ő kezdi el emelgetni a lábacskáit és úgy. Ez nem tudom mennyire érthető, magyarázásban még mindig nem vagyok jó :D Na és persze a szégyelld magad.
Persze senki se higgye hogy ezt mindet azonnal egyszerre tanítom neki, egyik nap ezt, másik nap azt és vannak pihinapok is. Minden szépen, sorba :)
Kicsit régebbről pedig, a táborkupa biztos, végleges és ledokumentált eredményeink :D
Előre is nagy bocsi amiért ilyen későn írom meg a bejegyzést. De szerintem senkinek se egyszerű erről a bő hétről összeszedni a gondolatait és meg is fogalmazni :D
Szóval agility tábor, igen, ismét Szarvason. Fantasztikus volt megint :) Nagyon jó volt újra találkozni ennyi rengeteg ismerőssel, kutyával, na meg új arcokkal.
Szombaton indultunk kocsival, úgy voltunk vele hogy az esős idő és a rossz út miatt legalább másfél óra mire odaérünk. 10-kor terveztük az indulást, ehelyett már 9-kor készen voltunk teljesen, cuccok is minden. Akkor mire várjunk még? Indulááás! :D Hubi hátul ült velem, csuromvizes volt(mert tábor előtti héten egész nap szakadt az eső, és naná hogy ő neki kint kell ülnie és áznia) így a képeken úgy néz ki mintha egy útszélen talált kis kutyuskát mentenénk, mert kétségbeesett fejek is voltak rendesen :D De szerencsére nem :) Az út nagyon hamar eltelt, 1 óra alatt bőven odaértünk Szarvasra. Ééés most én se izgultam annyira mint tavaly, csak amikor már beértünk a városba és megláttam a ligetet, na akkor már nagyon :D Hubi egyébként nagyon jól viselte az utat, ahhoz képest hogy egyáltalán nem szokott kocsiba utazni, és hogy milyen kátyús volt az egész út... Döcögtünk össze-vissza.
Én foglaltam el legelsőnek a házunkat, akkor még nem sokan voltunk, kényelmesen tudtam pakolászni, rendezkedni :D Majd ahogy kisütött a nap elmentem Hubival egy körre, kicsit furcsa volt neki ez a nagy "felhajtás", sok kutya, sok ember, szóval kicsit megijedt de utána minden oké volt. Beletörődtem abba hogy míg ideérnek a többiek én halálra unom magam, de szerencsére nem így lett :D Eszter és Atti odajött a faházhoz és beszélgettünk, Eszti kifurminálta Hubit(aki másnap reggel fázott xD), nagyon jó szőre lett, ezer köszönet még egyszer :) Majd megérkezett a második faházlakó, Ági és az ő kutyusa Patti(névrokon :D) a kis jack russel. Ők is kipakoltak, szétnéztek, majd mentünk és lebeszéltük hogy akkor Zsuzsiért valaki ki menjen az állomásra, Eszter segítségével minden oké lett :) Ahogy Zsuzsi megérkezett Buksival és Indyvel, jött Adél is Tioval, szóval úgymond meg is volt a mi kis csapatunk :D Volt pár félreértés a faház elfoglalásával illetően, de ez is megoldódott :D Minden okkkké lett! Első nap nagyon sokat beszélgettünk, ismerkedtünk, kutyáztunk, nevetgéltünk. Szuper volt :)
Másnap, vasárnap volt a besoroló futam. Kicsit aggódtam hogy hogy is fog sikerülni... Bejártam a pályát, majd nagyon hamar elrepült az idő és nem is sokkal később mi következtünk. Póráz-nyakörv le, és indulás. Még az elején volt egy hajlított kúszó, szuper mutogatásom hiányába Hubi belenézett majd kifordult belőle, de utána még egyszer beküldtem és végig ment rajta :) Az összes akadályt teljesítettük, kivéve a palánkot. Szerencsére az a végén volt, simán kitudtuk hagyni. Összességében szerintem nagyon jól sikerült a besoroló futamunk, egy megtagi lett(a kúszónál), de utána összeszedtük magunkat és végig hibátlan volt, még a szlalom is :) Ügyesokos Hubikám <3
Egész napos kíváncsiskodás után megtudtam, hogy Bacsinszky Évihez kerültem a kezdő csoportba(két kezdő csoport közül az erősebbe), nagyon örültem mert ő volt tavaly is az edzőnk a full kezdő csapatba, szóval ismeri Hubit hogy milyen félős és bizonytalan kutya.
Besoroló futam. A videót állítsátok meg mihelyst kezdődnek a táborkupás futamaink :P
Hétfőn az első délutáni edzésen egy kicsit erős pálya volt kirakva, de megbirkóztunk vele :) Hubi nagyon szépen figyelt, teljesen fel volt oldódva, bár már kicsit fáradt volt a vége fele, ahogy én is. Hát nem hiába, nem nagyon vagyunk hozzászokva még az edzésekhez, ebben az évben is még csak 2x voltunk, legutóbb kb 2 hónapja. Szerencsére mi az elsők között futottunk, mert utána feljött a vihar. Na mondom, szuper. Hubit be is vittem, nem láttam már értelmét annak hogy még egyszer menjünk a pályán, fáradt is volt, és jött is a vihar. Bevittem, bepakoltam a faházba, majd visszamentem még nézni a többieket. Egyre jobban erősödött a szél, és az eső is rákezdett... Majd, mintha dézsából öntötték volna úgy ömlött, szóval elkezdtünk pakolni, és voltak akik a kinti csapatnak is segítettek bepakolni. Csurom vizesen az se lett volna már baj ha beleugrunk a Körösbe ruhástól, mert tényleg mindenünk tiszta víz volt :D Utána persze megbántuk hogy nem tettük... Aznap este lett volna még a Csapat KO is, de mivel szétázott a föld és szó szerint állt a víz a pályán ezért áttették másnap estére.
Megnéztük Bebit Adéllal :D
Kedden nagyon szép időnk volt, hét ágra sütött a nap. De sajnos korán kellett kelni, mert reggeli edzésünk volt... :D A kinti pályán voltunk, egy egyszerű pálya volt kitéve, de két féleképpen futottuk le. Első körben Hubi félt valamitől, látszott hogy egyáltalán nem figyel, fáradt is volt vagy nem tudom mi baja volt, de katasztrófa volt... Majd sikerült egy kicsit gatyába ráznom és akkor figyelt, csak tényleg jó lett volna tudni hogy mitől volt meglepődve... Pihent egyet, sétálgattunk, szaglászott, feloldódott, majd jött a második kör, ott nagyon-nagyon szépen ment :) Volt tempója, figyelt, ügyes volt, csak én béna :D Szokás szerint... Azután ő már csak pihizett, nem tudom igazából mibe fáradt el annyira, de egy jót aludt mellettem. Amikor pakoltunk akkor is még ott feküdt a fánál, kb 10-15 méterre tőlem. Figyelt, és szépen ott feküdt. Nagyon ügyes volt :) Délután volt az Ebathlon ahol nem indultam vele, mivel egyik helyről a másikra nem pakol dolgokat, vízből nem szed ki labdákat, nem borogat fel vizesüvegeket... És utána igen, rájöttem hogy vannak sokkal egyszerűbb dolgok is amiket megtudtunk volna csinálni, de sebaj, addig is tudott pihenni :D Este pedig a várva várt Csapat KO volt. Nagyon vártuk már :) 4-en lehettünk egy csapatba, Zsuzsi volt Indyvel, Adél Tioval, Ági Pattival és én Buksival. Az első kört megnyertük, nem úgy mint tavaly :P Viszont ha jól emlékszek akkor sajnos a második körbe kiestünk, de sebaj, nagyon jól éreztük magunkat, jó volt a hangulat és nagyon ügyesek voltak a kutyák :)
Szerdán Hubi egész nap pihent, nem csináltunk szinte semmit csak sétálgattunk meg úsztunk :) Kicsit összefolytak a napok, szóval most nem tudom hogy voltunk-e szerdán edzésen, de szerintem nem. Aznap még volt Flyball, azon csak videóztam a többieket és nézelődtem :) Este pedig kutyás játékok voltak, köztük első hibáig verseny és gambler. Én nem indultam Hubival, a szerdai nap tényleg csak egy pihinap volt.
Csütörtökön...őőő, mit is csináltunk? :D Sajnos tényleg nagyon összefolytak a napok, összesen csak 1 edzésen nem voltunk, szerintem az a pénteki volt, de a többire mindig mentünk, ha nem is futottunk de figyeltük a többieket és kivittem Hubit, had szokja :) De ha jól emlékszek csütörtökön voltunk reggeli edzésen. Na mindegy, ha csütörtök ha nem, lényeg hogy edzés :D Amikor bent voltunk, akkor palánkozott elsőnek Hubi :) Mármint végre, teljes magasságon. Nagyon ügyes volt, de rájöttem hogy esélytelen a végén megállítani, és mivel (még) így is-úgy is belelép ezért nem is erőltetem a 2o2o-t. Nem olyan elvetemült hogy a palánk tetejéről leugorjon :) Aznap még volt a Dock Jumping, ahol szintén nem Hubival indultam csak segítettem Zsuzsinak. Ő fogta Indyt, én pedig dobtam neki a labdát :) Ja és persze felváltva segítettem Köböl Evelinnek fogni Cappyt, és Effyt :D Majd este, ismét egy nagyon várva várt játék, a Kúszó verseny. Hubival a kezdőbe indultam. Hát, őszintén, nagyon aggódtam hogy félni fog a tömegbe de nem. Semmi! Csodálatos érzés volt úgy felmenni a pályára hogy a kutyám meg se rezzent, figyelt rám és tényleg eszméletlen érzés volt ezt átélni! Mivel nem nagy kedvencei a kúszók és a hajlítottba nemrégen még visszafordult, kicsit ezért is aggódtam. De semmi baj nem volt. Nem fordult vissza, figyelt, volt tempója.. Összességében nagyon büszke vagyok rá, rettentően ügyes volt. Ezzel 3. helyezett lett, komolyan nem számítottam rá :) És igen, ide is le kell írnom hogy Orbán Dorka extraminiszupercuki kis csivava kutyuskája pár századmásodperccel megelőzte a Hubit... Hát, nem semmi :P
És kb olyan hamar elérkeztünk a péntekhez, mint ahogy ezt most leírtam... Enyhén durva érzés volt hogy milyen hamar elrepült az idő :( Délelőtt Ultimate Bajnokság volt, magyarul frizbifoci :D Zsuzsi beállt egy csapatba, de mi a többiekkel csak nézők voltunk. Délután ismét Flyball edzés, majd este a Humán agility. 8-kor kellett volna kezdődnie, de nagyon elcsúszott.. Totál fáradtak voltunk, már úgy este 10-kor, a stégen majdnem bealudtunk... Mennénk hogy kihúzzuk magunkat, mi nem indulunk, semmi esélyünk, de SZERENCSÉRE nem tudtunk magunkat kihúzni mert már nem volt ott a papír :) 10 óra után pár perccel végre elkezdődött. Felpörgettük magunkat és irány. (Ja azt el ne felejtsem :D Lángos volt a csapatnevünk, mert semmi más nem jutott az eszünkbe... Ránéztünk az étlapra és lágnos... Legyünk lángosék :D) 4 feladat volt. Legelsőnek flyballoztunk, úgy mint a kutyák. Végigsprintelni az akadályok fölött, labdát felvenni, vissza, ha odaértél ment a másik és így tovább. 3x futottunk a legjobb időt beírták. 30 másodperc nem tudom mennyi századmásodperces idővel futottunk :D Nagyon jól felpörögtünk a nagy futkározásba. Utána mentünk dobálni, egy pontot se szereztünk mivel senki se talált el egy darab sörös dobozt se :D Majd pályapakolás... Láttuk a többieket és agyaltunk hogy hogy kellene pakolni, ki mit pakoljon, ki magyaráz és hát, kicsit kétségbeestünk :D Én húztam a pályarajzot, aránylag egyszerű volt, időn belül kipakoltuk, igaz nem pontosan de 10-ből 8 pontot bekaszáltunk :) Majd plusz pontért le kellett pakolni, az már sokkal könnyebben ment, megkaptunk a 2 pontot rá. Összesen 12 pontból 10-et sikerült összeszednünk, nagyon szép eredmény. Majd a játék legvégén, amikor már majdnem éjfélt ütöttek az órák kezdetét vette az IGAZI Humán agility. A 4 fős csapatból 2 ember volt a kutya, 2 ember pedig a felvezető. Adélt Zsuzsi vezette, engem pedig Ági. Amíg ők a pályát járták és sorra kerültek, mi az ebédlőbe voltunk, pókot vadásztunk és egyebek :D Majdnem a legutolsók közt hogy szólítottak minket. Félholtan lefutottuk a pályát, Adél is és én is csak úgy bevetődtünk a kúszókba és a szlalomba. Nagyon jó volt :D Összesítve mindent, 3. helyezést értünk el. Juhuuuu LÁNGOOS! :) Az a legjobb hogy én még szombaton napközbe meghallottam a stégen, mintha mondták volna az eredményeket és hallottam hogy Lángos a 3. De ez tényleg nagyon érdekes, egy belső hang megsúgta hogy harmadikok leszünk, ezt elmeséltem a többieknek is és nem volt nagy meglepetés amikor szólítottak minket. Még mindig nagyon durvaaa :D
háát, nem ez életünk képe, de na :D
Majd elérkeztünk a szombati naphoz, a táborkupához. Egyrészt kicsit elvoltunk kenődve hogy úristen, már szombat van, másrészt pedig örültünk hogy táborkupaaa :) Bebinek(aki szintén velünk volt nagyrészt) meg már elkellett mennie, így ő csak egy A1-es futamot futott le Robinnal, fehér kutyaként. Nagyon rossz volt már szombat délbe búcsúzkodni, de ha menni kell hát menni kell...
Hubival a mini kezdő kategóriába indultam, kettő jumping futam volt. Elég hamar sorra is kerültünk. Komolyan nem is én lennék, aki megint elkésik... Bejártam az első jumping pályát, összeszedtem Hubit, és egy kis kaja fel. Bemegyek hogy na akkor kihozom Hubit, kb 3-man voltak még előttünk. Kijövök a faházból és hallom hogy szólítanak a pályára. Jaj de szuper mondom :D De nem aggódtam, odamentünk, nem késtünk olyan túl sokat, odaadtam Hubinak az utolsó falat kaját és próba-szerencse alapon megnéztem hogy figyel-e rám kaja nélkül is. Marokba fogtam a kezem, azt hitte kaja van benne, szóval minden oké volt. Nagy Vera pályáján futottunk, Hubi nagyon ügyes volt és én se felejtettem el a pályát :D Egyetlen egy verője lett Hubinak, gyönyörű szépen ráhasalt a rúdra... De szerencsére nem ijedt meg, szóval mentünk tovább. Nagyon büszke voltak rá, rettentő ügyes volt :) A második jumping pálya délután volt, Korán Csaba volt a bíró, az ő pályáján futottunk. Most hamarabb kihoztam Hubit a pályabejárás után, kicsit járkáltam vele és tényleg egyáltalán nem félt, annyira örültem neki :) A pályát gyönyörű szépen lefutotta, én bénáztam egyet, nagyon kitoltam az egyik kúszónál. DE hibátlan futam lett <3 (Most elindíthatjátok újra, a legfelső videót :))
Összességében tényleg nagyon, de nagyon büszke vagyok Hubira, ahhoz képest hogy mióta nem voltunk agility pályán, ilyen tömegbe, zajba, nagyon, de tényleg nagyon ügyes volt. Gyönyörűen figyelt, elsőnek próbáltam vele azt hogy nem lesz kaja csak marékba fogom a kezem és teljesen jól sikerült még így is, minden :) Csodálatos volt <3
Még aznap(vagyis már vasárnap :D) hajnali 3-ig beszélgettünk, átjött Dorka és Izéke, nagyon jót csevegtünk de hamar fellőttük a pizsit és lefeküdtünk mert reggel mindenki utazott haza :(
Vasárnap 8-kor keltünk, mindenki totál fáradtan elkezdett pakolászni, szedtük a cuccunkat. Láttuk ahogy kiürül a tábor, mindenki pakol, búcsúzik a másiktól. Nagyon szomorú látvány volt. Nagyon hiányzik mindenki és az egész tábor... Hiányzol Szarvas! <3
