Hupsz...

Baaah, már megint közel egy hónapja hogy egy szót se írtam... Neharagudjatook :/

Ilyenkor mindig megbánom hogy gőzöm sincs mik voltak az elmúlt hónapban, max képek megnézése után tudom ezt elmondani... Mindig megfogadom hogy blogolni fogok de soha se jön össze. De most, (remélhetőleg) véglegesen mindig blogolok amikor csak tudok :D

Hátőő, ahogy előbb említettem napra pontosan nem igazán tudom hogy mik történtek és nem történtek velünk... Ami nem történt az már pedig az hogy nem mentünk kutyasuliba :( Ha hiszitek, ha nem, minden egyes hétvégén valami közbejött. Nővéreméknél baráti és családi sütögetés, itthon anyunak meglepetés szülinapozás, kisebbfajta családi kiruccanás és még sorolhatnám. Arról persze nem is beszélve, - ami a legeslegidegesítőbb - hogyha tudtunk volna menni akkor meg az eső esett. Szóval igen, nagyjából elsuhant egy hónap is ismét nem voltunk kutyasuliba... Hát, mit is mondjak. Kezdem megszokni -.-

Kutyasuli apropóó. Rengeteget gondolkoztam hogy hogy is kéne, mit is kéne. Végül arra jutottam hogy ami azt illeti, egyenlőre a legfontosabb dolgot kellene letudnunk. Az pedig nem más, mint egy csodálatos kutya-gazda kapcsolat és szocializálódás. Jelenleg most ez lenne a legfontosabb, ha ez meglenne akkor mehetne tovább az agility. Na de a másik bibi! Mindjárt itt a tél, ha erős lesz akkor szinte esélytelen hogy kutyasuliba járjunk, avagy megint sok-sok hónap kihagyás. Juppí -.- Ezért se akarok most olyan komolyan agilityzni, mert felfejlődhetnénk az egekbe is(ami persze csak irónia :D) ha utána jön a tél és 4-5 hónapot megint ki kell hagynunk. Szovval erre a döntésre jutottam, hogy mindez hogy fog összejönni az bizony a jövő zenéje. Gimisként még annyi időm sincs mint ami eddig volt, 3 órakor hazaérni hullafáradtan még a jobbik eset... Kicsit belerázódok ebbe középiskolás életbe és utána biztos könnyebb lesz minden :)

És ami történt velünk... Szerencsére azt elmondhatom hogy sok-sok sétán vagyunk túl az elmúlt hónapban, amikor csak tudtam elmentem Hubival - ha nem is nagy körre, de egy kis sétára. A rövid sétákon nagyon szépen figyel(már amikor olyan kedve van) és nagggyon ügyes. Íme egy videó is :)

Viszont a nagyobb sétákon, ahol már forgalmasabb helyeken járkálunk még a kedvenc kajáit se fogadja el. DE, azt már tudom és a két saját szememmel láttam, hogyha akar akkor tud figyelni és nagyon ügyes lenni a ligetben is(ahol egy időbe rettegett..). Szóval, ha egyszer sikerült ott feloldódnia akkor sikerülni fog kétszer is és háromszor is, meg négyszer is, utána meg bármikor :) Szépen lassan nő az a képzeletbeli kör, ahol feloldódik és figyel, de tényleg elég lassan... Nembaj, ráérünk, sehova nem sietjük el a dolgot :)

Ma ahogy hazaértem a suliból rettenet meleg lett, Hubi is úgy érezte hogy ez fülledt idő, ilyenkor bizony félni kell mert az ilyen idők után szokott jönni a vihar. Végül is, logikus... -.- De még mielőtt elkezdett volna félni előtte pancsolt egy kicsit, neki is a földig lógott a nyelve, nagyon melege volt, így lehűlt egy kicsit. Minden kis zajtól megijedt... Utána hátramentünk az árnyékba és a szomszéd kismacsek segítségével egész szépen feloldódott, majd már nem is volt olyan meleg szóval minden jó lett. Nagy hajszárításom közbe odakint rágerjedt a hajgumimra, minden áron elakarta szedni tőlem... Nekem meg beugrott hogy na jó lenne újra elkezdeni megint a "szégyelld magad!" trükk tanítását, hagytuk pihenni egy jó ideig a dolgot :D Ahogy már tényleg jó idő lett és nem dögmeleg ki is hoztam egy kis tápot és a hajgumit. Először pár koncentrálós trükk hogy ne azzal menjen el a gyakorlás hogy be nem áll a szája... Utána pedig lefektettem, orrára a hajgumi és egyből kezdte is lekapargatni :) Először nem értette hogy miért "kínzom" ezzel a dologgal, csak nézett hogy "ezt most le szeded azonnal vagy nem lesz jó vége" fejjel, de utána ahogy rádicsértem arra hogy "szégyellte magát" egyből leesett neki, vagyis én úgy vettem észre :D Holnap ismét kicsit átnézzük ezt a trükköt és ha nem reménytelen akkor folytatjuk.

Ja, és igen, most elkezdtünk újra trükközgetni, ez most megint jobban fekszik Hubinak :D A magam körül kerülés nagyon hamar leesett neki, a fekvésből kidőlést(ismertebb nevén "döglött kutya") is elég hamar felfogta, bár azon van még mit csiszolni :) Pacsizás mindkét lábbal is folyamatban, bár ez soha se ment neki, most is nehéz lesz megértetni vele hogy a másik lábát is tudja használni, nem csak a jobbat :D És amit még gyakorolunk az nem is igazán trükk, csak nem úgy zónázik hogy előtte felmegy mondjuk a lépcsőre és úgy jön le, hanem ő kezdi el emelgetni a lábacskáit és úgy. Ez nem tudom mennyire érthető, magyarázásban még mindig nem vagyok jó :D Na és persze a szégyelld magad.

Persze senki se higgye hogy ezt mindet azonnal egyszerre tanítom neki, egyik nap ezt, másik nap azt és vannak pihinapok is. Minden szépen, sorba :)

Kicsit régebbről pedig, a táborkupa biztos, végleges és ledokumentált eredményeink :D

Beagle-Poweeeeeer! <3