Igen, azt hiszem megint egy regét fogok írni..:D
Tegnap káposztafőző fesztivál volt a parkba egy kis puli tenyészszemlével egybekötve. Én már olyan fél 10 körül kint voltam - akkor még Hubi nélkül - és nézegettem a pulikat meg járkáltam össze-vissza. Utána olyan 2 óra fele hazamentem Hubiért, mondom kihozom... Na ő ennek már nem örült annyira :) Tudni illik már sokszor elmondtam hogy fél a tömegtől, a zajtól... De mondom úgy se történhet semmi rossz, vigyázok rá, és így is lett. Ahogy telt múlt az idő a tömegbe már nem is annyira félt és a többfelől szóló zenétől se. Ami kicsapta a biztosítékot az az ördögpatron, lufi durranás és egyéb ilyen hangok... Akkor Hubit kb. kettévágták menekülni akart, de a végén már azt is elég jól kezelte. Ott voltak Saciék is, Rocky nagyon sokat segített Hubinak, jó volt neki az a sok pozitív energia :) Felmentünk egy általunk elnevezett kis "toronyba", ott teljesen feloldódott Hubi, gyakoroltunk, boldog volt... :) Utána lementünk az iskola udvarra ott is nagyon jól feloldódott, nagyon örült magának, szuper volt. De nem sokáig tartott a nagy boldogság... odajött pár kisgyerek, lufikkal stb... és egyszer csak magától kidurrant a lufi, hát mondjam hogy Hubi rettentően megijedt? Szerintem nem kell... mindegy, a lufidurranásoktól még csak-csak hamarabb feloldódott de a puskalövéstől és ágyútól(köszönjük lovagrendesek!) szabályosan remegett mint a kocsonya, bár azért nekem is kicsit kiugrott a szívem amikor hallottuk... akkor már volt olyan 6-7 óra körül, elmentünk a városba sétálni, és megnéztük az új Bagaméri szobrot :)
Hubi már kezdett akkor oldódni, a farka is fentebb volt nem a két lába közt... Elmentünk a közeli pékségbe ott ettünk pár falatot. Kiültünk a székekhez és ott ettük meg, Hubi az ölembe ült, kulturáltan viselkedett :D Akkor is elkezdett remegni, de megnéztem hogy most azért-e mert fél vagy mert fázik... de szerencsére "csak" fázott. Ezt meg orvosolni tudtam azzal hogy a székbe beleültettem a jó vastag párnára és ott olyan szinten kényelembe helyezte magát hogy már majdnem elaludt, vicces volt nagyon :D Utána indultunk megint a parkba, mert a városházán "fényt festettek". Hamar odaértünk, de bóklásztunk ide-oda, volt egy koncert, odamentünk. Érdekes hogy nappal rettegett Hubi a zenétől, akkor meg már csak állt simán, de mondjuk szerintem azt se tudta fiú-e vagy lány, úgy elvolt már fáradva :D Párszor akart elhúzni, de hamar lenyugodott(már amennyire). Aztán kezdődött a fényfestés, odamentünk. Hubi ott is szépen kényelembe helyezte magát, a fűbe, de az se tartott sokáig, mert mihelyst elkezdődött ő megint elkezdett félni... ölembe vettem, sokszor "ki akart törni" de utána már majdnem elaludt...:D Aztán indultunk haza :) Azt amúgy nem is írtam hogy nap végére már nem félt annyira az emberektől, amikor leguggoltak hozzá ő is odament csóválva, nem pedig fintorogva húzta el a fejét :) Büszke voltam rá minden esetre. A pulikkal se volt baja, máskor mindig, minden pulinak nekimegy, most meg még egy morgást se hallottam.
Hubi már kezdett akkor oldódni, a farka is fentebb volt nem a két lába közt... Elmentünk a közeli pékségbe ott ettünk pár falatot. Kiültünk a székekhez és ott ettük meg, Hubi az ölembe ült, kulturáltan viselkedett :D Akkor is elkezdett remegni, de megnéztem hogy most azért-e mert fél vagy mert fázik... de szerencsére "csak" fázott. Ezt meg orvosolni tudtam azzal hogy a székbe beleültettem a jó vastag párnára és ott olyan szinten kényelembe helyezte magát hogy már majdnem elaludt, vicces volt nagyon :D Utána indultunk megint a parkba, mert a városházán "fényt festettek". Hamar odaértünk, de bóklásztunk ide-oda, volt egy koncert, odamentünk. Érdekes hogy nappal rettegett Hubi a zenétől, akkor meg már csak állt simán, de mondjuk szerintem azt se tudta fiú-e vagy lány, úgy elvolt már fáradva :D Párszor akart elhúzni, de hamar lenyugodott(már amennyire). Aztán kezdődött a fényfestés, odamentünk. Hubi ott is szépen kényelembe helyezte magát, a fűbe, de az se tartott sokáig, mert mihelyst elkezdődött ő megint elkezdett félni... ölembe vettem, sokszor "ki akart törni" de utána már majdnem elaludt...:D Aztán indultunk haza :) Azt amúgy nem is írtam hogy nap végére már nem félt annyira az emberektől, amikor leguggoltak hozzá ő is odament csóválva, nem pedig fintorogva húzta el a fejét :) Büszke voltam rá minden esetre. A pulikkal se volt baja, máskor mindig, minden pulinak nekimegy, most meg még egy morgást se hallottam.
Hubi felől félelmetes nap volt a tegnapi, szerintem meg egy jó és hosszú nap mert megtudtam Hubi mit csinál ilyen körülmények között..őszintén szólva rosszabbra számítottam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése