Még mindig...

...a megszokott unalom. Ez lett volna a cím, de nem akartam az elejéhez írni, túl hosszúnak tűnt. xD Már gondoltam írok valamit, még ha nem is nagyon tudok. A címből is rájöhettek hogy nem sok mindent fogok tudni majd mesélni, de hátha. ;D Szóval, kezdjük Héránál. Még mindig nagyon bolhás, lehet a dokinál fogunk vele kikötni. :/ A szőrét is enyhén kikaparta, néhol, de nem bírjuk már ezt tovább nézni. Még megfogjuk próbálni megint a fürdetést és a cseppet, de ha megint nem jön be akkor állatorvos. :/ Amúgy meg már megszokta hogy a kenneljében van, szinte egész nap. Már nem rágja, bontja, fekszik a háza alatt, az árnyékba. xd Kiszoktam hozzá is nézni, játszok vele, éppen nem régen adtam neki Dentastix-ot. :D Csak nem nagyon "érintkezek" vele, nem akarom hogy rám is átjöjjön a bolha, pláne ha nem is bolha hanem valami bőrbetegség... És azt sem szeretném hogy Hubi is elkapja, szóval most nem lesznek összeengedve egy jó pár hétig. Hubival kapcsolatban..egy lusta disznó lett a nyár folyamán. xD Játszani se óhajtozik, csak döglik. De én persze azért nem hagyom ezt neki, ha nem is játszani de tanulni mindig kimegyek hozzá. :) Az ül már csodálatosan megy, szóra is, kézjelre is. :D Most a pitit szeretnénk elsajátítani, már elég jól haladunk a cél felé. :D Az esti séták még mindig megszoktak lenni, már nagyon ügyes akkor is Hubi. :) Tegnap azt csináltam hogy felhúztam a csuklómra a pórázt, zsebre tettem a kezem és úgy mentünk. Nem figyeltem Hubit, nem érdekelt mit csinált. Ha megállt meghúztam, ha távolra ment tőlem szóltam neki. Egyszer sem jött elém inkább az volt a gond hogy a kutyákra morgott. :/ De az sem zavart, kicsit meghúztam és abba is hagyta, magyarul nagyon jól éreztük magunkat. :D Ha minden jól alakul vasárnap kimegyünk a határba, Hubi, Apukám és Én. :) Már alig várom. :P

Nézzetek csak mekkora lett Artur. :D

Pápá. ^^